Gyere, tágas a világ!

A blog új címe „Tágas a világ“. Ez egyben egy állítás, amihez mélyen tudok kapcsolódni személyes élményeim által, másrészt a távlatokra való csábítás. Ahogy elindulsz, látóhatárod is veled mozog majd. Ahogy utazol, úgy lesz egyre tágasabb számodra a világ.

A világ végtelen: ha elindulunk emberi léptékeink felől, akkor kifelé, a bolygók, csillagok, a Tejút és más galaxisok felé – nem érünk a végére: nemcsak űrhajóinkkal, de távcsöveinkkel sem. A „látható“ világegyetem 14 milliárd fényév, az azon túli sejthető pedig 93 milliárd fényév. Mi pedig – úgy tűnik – nem a közepén vagyunk. Ha befelé indulunk, az elemi részecskék felé, akkor az atomon, a kvarkokon a neutrinókig jutunk, amik zavartalanul hatolnak át az anyagon, fénysebességgel. A távlatok beláthatatlanok. A világunk kifelé és befelé egyaránt tágasabb annál, mint amit mi láthatunk, mint amiről mi tudhatunk. A világegyetem határtalan, még pusztán fizikai értelemben is. Mindez túl van a mi érzékelésünkön, csak beleborzongani tudunk.

Világunk végtelen. Lelkünk növekedésre, fejlődésre van berendezve. Halálunkig hív minket a más, a több, a teljesebb. Rajtunk múlik, miképpen válaszolunk erre a belső hívásra, mi az, amivel ezt a belső vágyat betölteni igyekszünk.

Vajon mekkora a te világod? Hogyan látod magad, a körülötted élőket és lehetőségeidet? Hol van számodra a világ vége? Vajon úgy élsz-e, ahogyan szerinted élni érdemes?

Indulj kifelé: fedezd fel, milyen az út a világ felé! Milyen is a másik? Milyen is a „Te”? Mit gondol és miért dobog a szíve? Hogy nevezi istenét? Milyenek más kultúrák: népek, zenék és szokások?

Indulj befelé: fedezd fel, hogy milyen a világ a mókuskeréken túl. Vajon mersz-e olyat tenni, ami új, ami szokatlan, ami csak a tied? Vajon felderítetted-e, hogy mi az a végső vágyad, ami olyan mélyen van talán benned eltemetve, hogy a magad számára is láthatatlan? Vajon mersz-e magad lenni egy fontos pillanatban, csak úgy, maszkok és grimaszok nélkül? Ki mered-e mutatni érzéseidet akkor, amikor ennek számodra valódi „tétje van”? Mersz-e sírni és nevetni? Tudod-e, mit üzennek a könnyeid és mit a haragod? Vajon tudsz-e szívből örülni? Hol van a tested érzékelésének határa? Tudod-e, mit mond neked egy fejfájás, egy szívszorítás, egy görbe hát? Tudod-e, mikor sírnak és dalolnak porcikáid, sejtjeid? Mered-e a hangodat megmutatni? Ismered-e a láthatón túli világ titkait, hallod-e hívását?

Elsőként elég, ha érzékeled, hol van a világod határa: mi az, amit jól ismersz és mi az, ami most éppen előtted felsejlik, de még talán félelmet keltő és idegen. Nem kell hétmérföldes csizmával nekilódulni. Éppen elég, ha saját cipődben, saját ritmusodban haladsz. És ahogy elindulsz, látóhatárod is veled mozog majd: egyre növekszik majd látható, érzékelhető, bejárható világod. Ahogy utazol, úgy lesz egyre tágasabb számodra a világ.

Indulj hát, bátorság!

Mély erdőn
Ibolya-virág,
Elrejt jól
A boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere, tágas a világ,
Mély erdőn
Ibolya-virág.

(Weöres Sándor)