Anya – a biztonság bölcsője

A korai anya-gyerek kapcsolat hosszú távon meghatározhatja azt, hogy hogyan tudunk remélni, szeretni és bízni a világban. A biztonságos kötődést adó anya életreszóló ajándékot ad gyerekének. A bizonytalan kötődés sebeit gyógyíthatja egy másik, biztos kötődést adó személy és egy kitartó személyes önismereti út. Ha máshol nem, a szerelemben mindez nyilvánvalóvá válik.

Anyák napján legtöbbünk hálát adhat azért, hogy édesanyjától a világ otthonosságának érzését kapta. A legnagyobb, életreszóló ajándékot úgy adja egy anya a gyermekének, ha biztonságot ad neki, ha szükségleteire reagál, ha megbízhatóan jelen van. Egy újszülött, amikor éhes, az örökkévalóságnak érzi azt, amíg elér hozzá az anyai mell. Az idő, mint ahogyan mi ismerjük, nem létezik számára. Egybeolvad a hiány, a túlélésért való remegés, a kétségbeesés. Az élet kétségek sora, még akkor is, ha folyamatosan és rendre érkezik a segítség, és hol így, hol úgy, a szükségletek kielégülnek. Ez a korai egybeolvadás alapozza meg az ún. biztonságos kötődést, ami aztán segít aztán a növekvő gyereknek, hogy a világot az otthonának érezze, egy biztonságot adó helynek lássa, ahol neki helye van, ahol vágyai teljesülnek, ahol őt szeretik, és ahol a dolgok alapvetően rendben vannak. A világban otthon lenni – nagy anyai ajándék.

József Attila tán legszebb szerelmes verse is ezt az ősi egységet idézi fel:

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

A biztonságosan kötődő ember a szerelem, a szeretet birodalmában is otthonosabban mozog. Anya – a biztonság bölcsője részletei…

„I hope you dance” – mesterem búcsúja

Az volt a kérése, hogy ha elmegy, akkor ünnepeljük meg őt, ünnepeljük meg az életét. Maori szokás szerint a gyászolók nem sírással búcsúznak attól akit elveszítenek, hanem hálát adva megünneplik, hogy közöttük volt.

2013-ban elveszítettem pszichodráma tanítómat, mesteremet, Dr. Max G. Claytont. Max az Australian College of Psychodrama igazgatója volt, de folyamatosan járta a világot. Magyarországra már jó húsz éve járt el rendszeresen. Tanítványai gyászolták Magyarországon, csakúgy, mint Ausztráliában, Hollandiában, Japánban és a Föld más részein. „I hope you dance” – mesterem búcsúja részletei…

Boldog-boldogtalan: a közpolitika szerepe

happinessA közpolitika törődjön elsősorban a boldogtalanokkal. Egyrészt, mert rossz nekik és egy „jóléti állam“ feladata a szenvedés enyhítése (etikai szempont), másrészt pedig nagyon sokba kerül ez a költségvetésnek (hatékonysági szempont). A boldogság megtalálásáért pedig elsősorban mi – egyének és közösségeink – tudunk a legtöbbet tenni. Érvek és saját kutatások.
Boldog-boldogtalan: a közpolitika szerepe részletei…

Flow és apátia – az optimális kihívás megtalálása

Van-e valami közös az emberi vágyakban? Van-e valami, amit Te éppúgy szeretnél, mint például Besenyő Pista bácsi vagy Mézga Aladár? Az érdeklődési körötök eltér ugyan, de biztos, hogy mindannyian törekedtek arra, hogy örömteli módon éljetek. Ehhez pedig a kulcs az ún. optimális élmény.

Flow_apatia
Csíkszentmihályi flow modellje

Milyen is az optimális élmény? Jellemző rá a koncentráció, a figyelem könnyed összpontosulása és a személyes készségek kreatív használata. Az ilyen állapot sajátossága a komplexitás és egyben a helyzet felett érzett kontroll is. Emiatt ez egyben magas teljesítményt is eredményez, relatív kevés erőfeszítéssel és energia ráfordítással.

Csíkszentmihályi ezt az élményt flow (áramlás) élménynek nevezte, és szinte egész életét azzal töltötte (eddig), hogy minél többet megtudjon erről. A flow élmény az időtlenség állapota. Flow és apátia – az optimális kihívás megtalálása részletei…

Mérjük a jobb életet! Better Life Index és a GDP

A GDP „vétke” nem az, hogy olyan, amilyen, hanem az, amire használjuk. A GDP nem lehet a társadalmi jólét egyetlen és legfőbb mutatója. Az OECD Better Life Indexe lehetne egy lehetséges kiegészítő mutató. Ez ugyan összefügg a GDP nagyságával, de  más, több, és azt méri, ami valóban számít. Magyarország csehül áll – illetve jó lenne, ha ott állna, mint a csehek. Mérjük a jobb életet! Better Life Index és a GDP részletei…

Akarsz-e játszani? A játék szigetei a nagyvárosban

A játék szigetei a nagyvárosban: itt, ott, amott. Veszedelmes fajta az ilyen sziget –  mert hangulata ragadós, mint egy szívből jövő nevetés… nem lehet csakúgy elmenni mellette, vagy ha ma éppen el is lehet, egyszer majd magával ragad.

Vannak olyan elvetemültek, akik rollerrel járnak a városban. Egészen kifejlett, felnőtt létükre is, Akarsz-e játszani? A játék szigetei a nagyvárosban részletei…

„Play me I’m yours” – szabad zongorák a buszmegállók magánya ellen

Vannak, akiknek az élethivatása az, hogy másokat rávegyenek a játékra, az önfeledtségre, a felfedezésre. Vannak városok, ahol helyet kapnak a játék szigetei. Ilyen sziget sok lehet. Itt most éppen egy zongora és egy zongorista… vagy egy másik zongorista… vagy egy akármelyik.

Párizsban járván véletlenül botlottam bele egy „Play me I’m Yours“ (Játssz rajtam, a tied vagyok) feliratú szabad utcai pianinóba. „Play me I’m yours” – szabad zongorák a buszmegállók magánya ellen részletei…

Emlékeimben élek

Úgy tűnik, van egy Emlékező Énünk, ami uralni tudja jelenünket is, olyannyira, hogy még el is rabolhatja tőlünk azt. Így vagyunk összerakva emberként…

Mennyire vagy elégedett a mai napoddal? Mit mondanál, mennyire voltál ma boldog úgy összességében? Vajon mire gondolsz, amikor erre a kérdésre válaszolsz? Összesíted-e a nap jó és rossz élményeit? Vagy valami más a döntő? Úgy tűnik, hogy létezik egy egyetemes emberi mintázat, hogy hogyan értékeljük saját boldogságunkat. És a válasz rejtélyes módon a „más a döntő”. Daniel Kahneman, közgazdasági Nobel díjas pszichológus (!) és kollégái, aztán pszichológusok armadája kutatta ezt a kérdést és jutott hasonló következtetésre. Emlékeimben élek részletei…

Életrevalók

Ez egy qrva jó film, mondhatnám stílusosan, Drissként. Süt belőle az életöröm, olyannyira, hogy még a néző bőre is belepirul. Felállva az ember magát is remek szerzetnek érzi, és utóhatásként spontán módon olyan dolgokra ragadtatja magát, amire még soha és amik irtó jól állnak neki, mert tele vannak élettel. Megtörténhet hovatovább az is, hogy elereszt egy-két olyan viccet, amik nagyon ülnek  – közeli hozzátartozói legnagyobb elképedésére, akik eddig konzerv poénokon edződtek…

Eredeti cím: Intouchables
Magyar bemutató: 2011. december 22.
Rendező: Olivier Nakache, Eric Toledano
Forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano
Szereplők: François Cluzet, Omar Sy, Anne Le Ny, Audrey Fleurot, Clotilde Mollet, Cyril Mendy Életrevalók részletei…

Gyere, tágas a világ!

A blog új címe „Tágas a világ“. Ez egyben egy állítás, amihez mélyen tudok kapcsolódni személyes élményeim által, másrészt a távlatokra való csábítás. Ahogy elindulsz, látóhatárod is veled mozog majd. Ahogy utazol, úgy lesz egyre tágasabb számodra a világ.

A világ végtelen: ha elindulunk emberi léptékeink felől, akkor kifelé, a bolygók, csillagok, a Tejút és más galaxisok felé – nem érünk a végére: nemcsak űrhajóinkkal, de távcsöveinkkel sem. A „látható“ világegyetem 14 milliárd fényév, az azon túli sejthető pedig 93 milliárd fényév. Mi pedig – úgy tűnik – nem a közepén vagyunk. Ha befelé indulunk, az elemi részecskék felé, akkor az atomon, a kvarkokon a neutrinókig jutunk, amik zavartalanul hatolnak át az anyagon, fénysebességgel. A távlatok beláthatatlanok. A világunk kifelé és befelé egyaránt tágasabb annál, mint amit mi láthatunk, mint amiről mi tudhatunk. A világegyetem határtalan, még pusztán fizikai értelemben is. Mindez túl van a mi érzékelésünkön, csak beleborzongani tudunk.

Világunk végtelen. Lelkünk növekedésre, fejlődésre van berendezve. Halálunkig hív minket a más, a több, a teljesebb. Rajtunk múlik, miképpen válaszolunk erre a belső hívásra, mi az, amivel ezt a belső vágyat betölteni igyekszünk. Gyere, tágas a világ! részletei…