A játék szigetei a nagyvárosban: itt, ott, amott. Veszedelmes fajta az ilyen sziget – mert hangulata ragadós, mint egy szívből jövő nevetés… nem lehet csakúgy elmenni mellette, vagy ha ma éppen el is lehet, egyszer majd magával ragad.
Vannak olyan elvetemültek, akik rollerrel járnak a városban. Egészen kifejlett, felnőtt létükre is, Akarsz-e játszani? A játék szigetei a nagyvárosban részletei…
Korábban írtam már arról, hogy jó érzékelni, észlelni, hogy hol is vagyunk éppen, hogy mennyire jó kibontakoztatni a lehetőségeket, és hogy ez egy mélységesen személyre szabott és kreatív életfeladat. Inspiráló azt látni, ahogyan mások ezt megteszik, méghozzá a legtermészetesebb módon kapcsolódva ahhoz, ami éppen velük történik és ahhoz, amire belül vágynak. Gyűjtöttem egy csokor ilyesfajta történetet: Stefaniáról, Anne-ről, Bartos Erikáról és egy vakon született barátomról. Monthy Python repülő cirkusza adja meg a végső (nem, nem döfést, hanem) lökést.
Egy kedves osztrák barátnőm, Stefania, irtó színes és szép nő. Már vagy ezer éve táncol és minden mozdulata tele van egy lágy, nőies áramlással. A tánc szenvedélye, és ennek aztán mindenhol meg is találja a módját. Még a Balkánon egy újjáépítést segítő alapítványnál dolgozva is sikerült neki: úgy, hogy létrehozott egy kortárs tánc alapítványt, ahol aztán rendszeres képzéseket, workshopokat is szerveztek, és kiképződve aztán előbb-utóbb ő is órákat adott. Okos nő, egy féltucat nyelven beszél folyékonyan, no és mellesleg még tűzzsonglőr is, és rendszeresen fellépnek társulatával ilyen-olyan fesztiválokon. Az is egy érdekes történet, hogy valakiből hogyan lesz ilyen nyitott, felfedező alkat, de most nem is erről szeretnék mesélni. Inkább arról, hogy Stefania édesanya lett… és táncolt tovább akkor is, amikor a kislány még bent lakott, és akkor is, amikor már kint. Élni a lehetőséggel részletei…
Ha messzire is vágysz, csak onnan tudsz indulni, ahol vagy. Ha Vele szeretnél útnak indulni, akkor lesz közös az utazás, ha találkoztok az elején.
Egy friss, nyári élményem, hogy egy esküvőn hárman beszélgetünk, körben állva. Éppen arról mesélek két barátomnak, hogy milyen új élményem volt egy tánc során. Odalép egy rég nem látott ismerős, és félbeszakítva a beszélgetést, félig hátat fordítva a többieknek, hozzám fordul: „Hogy vagy, Orsi? Mesélj magadról!” Nem tudtam mást válaszolni, minthogy „éppen ezt teszem”. Nehéz volt utána újra felvenni a fonalat… Onnan indulj, ahol vagy részletei…