Ki hordja a nadrágot? És mit gondolnak erről a férfiak és a nők? Úgy tűnik, elég eltérő dolgot… Egy közelmúltbeli adatfelvétel az EU 25 országára vonatkozóan vizsgálta, hogy a párok miként döntenek közös ügyeikről. A mintában mintegy 140 ezer pár szerepel, ezekre vonatkozóan mutatok be néhány saját számítást.
Az itt elemzett konkrét kérdés azt firtatja, hogy a pár tagjai miként hoznak döntéseket fontos ügyekben: pénzügyi kérdésekben, vásárlással, munkavállalással, házasodással, gyermekvállalással vagy költözéssel kapcsolatban. A pár tagjait külön-külön kérdezték arról, hogy ki a fő döntéshozó, három válaszlehetőséget adva nekik: „inkább én”, „kiegyensúlyozottan”, „inkább a párom”. Mivel itt most a nemek közötti különbségre voltam kíváncsi, ezért a mintát a heteroszexuális párokra szűkítettem.
Közösen, „kiegyensúlyozottan”
Az adatok szerint minden országban a „kiegyensúlyozott” döntéshozatal a döntő. Magyarországon a párok töredéke (kevesebb, mint egy tizede) volt az, ahol van a férfi vagy pedig a nő a fő döntéshozó a párok bevallása szerint. Érdekes módon vannak olyan országok, ahol nyíltabban megjelenik az egy személyes döntéshozatal. Svédországban, Finnországban, Franciaországban, de Ausztriában is mind a nők, mint a férfiak nagyobb eséllyel lesznek fő döntéshozók mint például Magyarországon. Svédországban és Franciaországban például a párok több, mint egy ötödénél nő a fő döntéshozó, de Franciaországban egyben a férfi dominálta párok aránya is eléri az egy ötödöt. Ez utalhat arra, hogy ezekben az országokban aszimetrikusabb a viszony, mint sok más helyen, de az én gyanum szerint legalább ennyire utalhat arra, hogy itt többen nyíltabban bevallják azt, hogy a kapcsolatukban az egyik fél dominánsabb. 
Ezeknek az adatoknak nyilvánvaló korlátaik is vannak. Nem tudjuk például, hogy a párokat külön-külön vagy egymás jelenlétében kérdezték. Utóbbi esetben jelentősen befolyásolhatja az eredményeket a partner elvárása, a párkapcsolati dinamika. A válaszokat emellett befolyásolhatják a vélt társadalmi elvárások is („mi mindent szépen megbeszélünk, ahogy illik”). Az egyes párokon belül még egy aszimetrikus kapcsolat is lehet nagyon stabil és akár egyben nem is tudatos a résztvevők számára („a férjem dönt mindenben de végül is engem is megkérdez és ez így rendben is van”). A „kiegyensúlyozott” döntéshozatal tehát utalhat nagyon különböző minőségű és tartalmú kapcsolatokra, folyamatokra.
Domináns férfiak
Miként tér el a férfiak és nők vélekedése erről a kérdésről? Nézzük először a férfiakat. Azt hasonlítottam össze, hogy a férfiak milyen arányban mondják magukat a fő döntéshozónak, és milyen arányban tartják a nők róluk ugyanezt. Jelentős eltérés van a „férfi dominancia” elterjedtségében az egyes EU országok között, de egy dolog általánosnak látszik. Jellemzően sokkal több férfi gondolja magáról, hogy ő a „főnök” szinte minden országban. Magyarországon a férfiak közel 5% tartja magáról, hogy ő a fő döntéshozó, míg a nők alig 2%-a gondolja ugyanezt (hogy a férfi a fő döntéshozó). Hasonlóan nagy a vélekedések közötti eltérés a dán és a holland párok körében.
Domináns nők
Ez vajon tipikusan férfi vonás? Ugyanezt az összehasonlítást elvégeztem nőkre vonatkozóan is. Amint az ábra mutatja, a mintázat hasonló a legtöbb európai országban: a nők nagyobb arányban gondolják, hogy ők hordják a nadrágot, mint ahogyan ezt a férfiak gondolják róluk.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy férfiakra és nőkre is jellemző, hogy túlbecsülik saját befolyásukat és gyakrabban mondják, hogy ők a fő döntéshozók, miközben a párjuk vélekedése szerint kapcsolatukban a döntéshozatali rendszer „kiegyensúlyozott”. Miért lehet ez? Több magyarázat is lehet. Ez utalhat a másik (kevéssé domináns) fél alacsonyabb elvárásaira – azaz egy alárendelt helyzettel is tökéletesen elégedett lehet vagy éppen örömöt okoz neki, ha átengedheti a döntéshozatal felelősségét és súlyát másnak. „Vacakoljon ő a sárga csekkekkel!” Az is lehet, hogy a kevéssé domináns fél a döntéshozatali rendszert valóban kiegyensúlyozottnak éli meg, azaz a domináns partner ügyesen tudja érvényesíteni saját érdekeit, hogy eközben egyben be is vonja partnerét. „Hazaadom a pénzt, de mindent megbeszélünk.” További lehetséges magyarázat a „király meztelen”: azaz lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy ő a főnök, miközben a másik fél tudja, hogy ez nem így van, mert ő is kellőképpen érvényesíti saját szempontjait.
Az olvasó hogyan is van ezzel otthon? És milyen magyarázatot adna minderre?
***
Adatforrás: 2010 EU-SILC ad hoc module on intra-household sharing of resources in EU countries
További részletek, számítások: Lelkes, O, Medgyesi, M és I. Nagy (2012) “The 2010 Ad hoc EU-SILC module on the intra-household sharing of resources”. Research Note of the Income Distribution and Living Conditions Network of the Social Situation Observatory. 3/2012. Letölthető itt (pdf).