Mérjük a jobb életet! Better Life Index és a GDP

A GDP “vétke” nem az, hogy olyan, amilyen, hanem az, amire használjuk. A GDP nem lehet a társadalmi jólét egyetlen és legfőbb mutatója. Az OECD Better Life Indexe lehetne egy lehetséges kiegészítő mutató. Ez ugyan összefügg a GDP nagyságával, de  más, több, és azt méri, ami valóban számít. Magyarország csehül áll – illetve jó lenne, ha ott állna, mint a csehek.

A társadalmi jólétet gyakran a GDP-vel mérik, de ez erős leegyszerűsítés. A GDP egy adott évben megtermelt javak összességét fejezi ki, így a nemzeti összjövedelem mutatója. Ezért összefügg ugyan egy ország jólétével, de  önmagában kevés. A GDP például nem mond semmit a javak eloszlásáról, és arról sem, hogy mire is költi az állam a pénzt és milyen a közszolgáltatások minősége vagy éppen az életminőség. A GDP-be beleszámít például az is, ha az állam éppen egy környezeti katasztrófa (vörösiszap) felszámolására költ pénzt, ami messze nem tekinthető a jólét mérésének. A GDP egyik égető hiányossága emellett, hogy nem szerepelnek benne az környezeti javak, azaz azt nem mutatja például, ha egy ország kivágja az összes erdejét vagy éppen beszennyezi az ivóvizét. Egy katasztrófa elhárítás költsége pedig még kifejezetten növelheti a GDP-t – még akkor is, ha azt például az államadósság növelésével teszik. Lehet, hogy nem is érdemes mindezt számonkérni “szegény” GDP-n, hiszen nem is erre született. A leegyszerűsítésre hajlamos gondolkodásunk következménye, hogy ekkora teret nyert. A GDP “vétke” tehát nem az, hogy olyan, amilyen, hanem az, amire használjuk. A GDP nem lehet a társadalmi jólét egyetlen és kizárólagos mutatója.

Sőt, még azt sem állíthatjuk, hogy ha a GDP nő, akkor mindenki jól jár. Az Egyesült Államokban 2010-ben a jövedelemnövekedés 93%-a a leggazdagabb 1%-hoz vándorolt! (Forrás: Saez, 2012, University of California) A GDP növekedése tehát önmagában nem jó hír, mert a javak eloszlásán múlik, hogy ki részesedik a gyarapodásból, hogy “lecsurog-e” a növekedés a szegényekig (“trickle-down effect”). Sajnos általában nem csurog le, úgyhogy önmagában a GDP növesztésével egy állam sem szabadult meg a szegénység problémájától. Ez utóbbihoz az állami újraelosztási politikák (társadalombiztosítás, segélyek, adózás), és munkapiaci szabályozás tudatos és pontos tervezésére van szükség. A GDP növekedése tehát önmagában nem örömhír.

A GDP előnye, hogy egyetlen szám, ezért könnyű róla beszélni, könnyű mércének választani, és már amúgy is megszoktuk.

Az OECD Better Life Indexe (Jobb Élet Indexe) ugyancsak egy szám, bár az értelmezése azért nem könnyű, mert  11 dimenzióból összesít 26 mutatót. Ezek a dimenziók:

  • lakás,
  • jövedelem,
  • munka,
  • közösség,
  • oktatás,
  • egészség,
  • biztonság,
  • elégedettség,
  • környezet,
  • társadalmi részvétel,
  • munka és magánélet egyensúlya.

Az utóbbit ún. időmérleg elemzések alapján mérik, vizsgálva, hogy mekkora a jelentős túlórát végzők aránya és mennyi a szabadidő. A társadalmi részvétel mutatószáma a választási részvétel (hányan mennek el szavazni) és a törvényhozásba épített társadalmi konzultáció mértéke és a folyamatok átláthatósága. Emellett szerepel a foglalkoztatási ráta, a bérek nagysága, az iskolázottság szintje, a készségeket mérő PISA tesztek eredményei, az öngyilkosságok száma,  légszennyezés és vízminőség.

Az OECD honlapján lehet azzal játszadozni, hogy egyenként állítjuk be azt, hogy nekünk, a mi saját életminőségünk szempontjából melyik dimenzió mennyire fontos, így egy személyes súlyozás szerint készíthetjük el a saját indexünket. Lehet, hogy valakinek például nagyon fontos a szabadidő, ezért nagy súlyt ad ennek, és kevéssé számít, hogy emiatt kevesebbet keres, ezért azt kisebb súllyal jelöli be. Az is meglehet, hogy valaki a társas kapcsolatait teszi első helyre vagy éppen az egészségét, és minden más csak ezután következik nála. Ez egy végtelenül demokratikus folyamatot tesz lehetővé: én mondom meg, hogy szerintem mi a jó élet és eszerint nézem a világot, azaz hasonlítom össze az én országom teljesítményét másokéval. A semlegesség jegyében az OECD saját elemzéseiben általában egyenlő súlyokat használ, azaz minden dimenziót egyforma fontosságúnak ítél.

 

Az adatok szerint Magyarországon a BLI index értéke akkora, mint nyelvrokonainknál, az észteknél és hasonló, mint Oroszországban. Szomszédainknál “jobb az élet”, beleértve a cseheket, szlovákokat, szlovéneket, és elsősorban az osztrákokat. (Ukrajnáról, Szerbiáról és Horvátországról azért nincs adat, mert ezek nem OECD tagok.) A magyar adatokról részletes ismertetést itt lehet olvasni.

A GDP összefügg az életminőséggel: a vagyonosabb országokban általában magasabb a Better Life Index (BLI) értéke is. A kimutatott összefüggés “cseles” és némileg eltúlzott is, hiszen a BLI tartalmaz három jövedelemre vonatkozó mutatót is (háztartások adózás utáni jövedelme és nettó vagyona, az egyéni keresetek nagysága). E mutatók nélkül biztosan gyengébb lenne a GDP-vel való kapcsolat.

Forrás: OECD

Az ábra jól mutatja, hogy az USA magas jövedelme ellenére nem a bolygó paradicsomi országa: vannak nála jobb helyek. Nekem még az is kérdéses, hogy miért is áll ennyire az élen, tekintve például az egekbe szökő jövedelemegyenlőtlenséget, az alacsony mobilitást (kicsi az esélye a felemelkedésre annak, aki hátrányos szülői háttérrel indul), és azt, hogy az egészségügyi ellátás méreg drága és sokaknak nincs betegségbiztosítása. Számtalan olyan mutatót lehetne találni, ahol az USA messze mögötte kullog a fejlettebb európai államoknak. Lehet tehát még dolgozni azon, hogy mit is tekintünk “jó életnek”.

Aztán ezeket a nemzeti átlagokat érdemes kiegészíteni a társadalmi csoportok közötti különbségek elemzésével is: az OECD adatai a nemek közötti egyenlőséget és a legfelső ötöd és a legalsó ötöd közötti különbséget mutatják be a honlapjukon.

Kezdetnek nem rossz, sőt: szemléletváltása miatt rendkívül jó és üdvözlendő. A GDP-t nem kellene kidobni az ablakon, hanem inkább együtt használni más mutatókkal: a Better Life Index egy opció, de persze van más is. Egy ilyen index leginkább illusztratív célra jó, a pontos teljesítményértékeléshez egyedi mutatók kellenek egy-egy részterületre. Egy olyan kormányzásról – és választási kampányról  álmodom, ahol a számok tükrében értékelik a teljesítményt és fogalmaznak meg jövőbeli célkitűzéseket. Annyira konkrétan, amennyire csak lehet.

Unom már, hogy mennyire fel van fújva a GDP jelentősége a közbeszédben és a médiában. Lépjünk túl a jövedelmi mutatók kizárólagosságán! A jó élet ennél lényegesen több.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..