Vannak, akiknek az élethivatása az, hogy másokat rávegyenek a játékra, az önfeledtségre, a felfedezésre. Vannak városok, ahol helyet kapnak a játék szigetei. Ilyen sziget sok lehet. Itt most éppen egy zongora és egy zongorista… vagy egy másik zongorista… vagy egy akármelyik.
Párizsban járván véletlenül botlottam bele egy „Play me I’m Yours“ (Játssz rajtam, a tied vagyok) feliratú szabad utcai pianinóba. „Play me I’m yours” – szabad zongorák a buszmegállók magánya ellen részletei…
Úgy tűnik, van egy Emlékező Énünk, ami uralni tudja jelenünket is, olyannyira, hogy még el is rabolhatja tőlünk azt. Így vagyunk összerakva emberként…
Mennyire vagy elégedett a mai napoddal? Mit mondanál, mennyire voltál ma boldog úgy összességében? Vajon mire gondolsz, amikor erre a kérdésre válaszolsz? Összesíted-e a nap jó és rossz élményeit? Vagy valami más a döntő? Úgy tűnik, hogy létezik egy egyetemes emberi mintázat, hogy hogyan értékeljük saját boldogságunkat. És a válasz rejtélyes módon a „más a döntő”. Daniel Kahneman, közgazdasági Nobel díjas pszichológus (!) és kollégái, aztán pszichológusok armadája kutatta ezt a kérdést és jutott hasonló következtetésre. Emlékeimben élek részletei…
Ez egy qrva jó film, mondhatnám stílusosan, Drissként. Süt belőle az életöröm, olyannyira, hogy még a néző bőre is belepirul. Felállva az ember magát is remek szerzetnek érzi, és utóhatásként spontán módon olyan dolgokra ragadtatja magát, amire még soha és amik irtó jól állnak neki, mert tele vannak élettel. Megtörténhet hovatovább az is, hogy elereszt egy-két olyan viccet, amik nagyon ülnek – közeli hozzátartozói legnagyobb elképedésére, akik eddig konzerv poénokon edződtek…
Eredeti cím: Intouchables
Magyar bemutató: 2011. december 22.
Rendező: Olivier Nakache, Eric Toledano
Forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano
Szereplők: François Cluzet, Omar Sy, Anne Le Ny, Audrey Fleurot, Clotilde Mollet, Cyril Mendy Életrevalók részletei…
A blog új címe „Tágas a világ“. Ez egyben egy állítás, amihez mélyen tudok kapcsolódni személyes élményeim által, másrészt a távlatokra való csábítás. Ahogy elindulsz, látóhatárod is veled mozog majd. Ahogy utazol, úgy lesz egyre tágasabb számodra a világ.
A világ végtelen: ha elindulunk emberi léptékeink felől, akkor kifelé, a bolygók, csillagok, a Tejút és más galaxisok felé – nem érünk a végére: nemcsak űrhajóinkkal, de távcsöveinkkel sem. A „látható“ világegyetem 14 milliárd fényév, az azon túli sejthető pedig 93 milliárd fényév. Mi pedig – úgy tűnik – nem a közepén vagyunk. Ha befelé indulunk, az elemi részecskék felé, akkor az atomon, a kvarkokon a neutrinókig jutunk, amik zavartalanul hatolnak át az anyagon, fénysebességgel. A távlatok beláthatatlanok. A világunk kifelé és befelé egyaránt tágasabb annál, mint amit mi láthatunk, mint amiről mi tudhatunk. A világegyetem határtalan, még pusztán fizikai értelemben is. Mindez túl van a mi érzékelésünkön, csak beleborzongani tudunk.
Világunk végtelen. Lelkünk növekedésre, fejlődésre van berendezve. Halálunkig hív minket a más, a több, a teljesebb. Rajtunk múlik, miképpen válaszolunk erre a belső hívásra, mi az, amivel ezt a belső vágyat betölteni igyekszünk. Gyere, tágas a világ! részletei…
A boldogság egy része örökletes, azaz genetikai alapú. A kutatások szerint a boldogság szintjének az eltérését harmad- vagy felerészben magyarázzák genetikus tényezők. Több gén együttes hatásáról van szó, de egy friss kutatás közvetlen kapcsolatot mutatott ki a szerotonin anyagcseréjét és felvételét szabályozó gén és a boldogság között. Vannak tehát született vesztesek és született nyertesek? Nem ilyen egyszerű, hiszen a körülmények és a személyes hozzáállás szerepe is legalább ilyen fontos. Boldogság: a génekbe kódolva? részletei…
Egy apáca-vizsgálat szerint az örök (értsd: hosszúúú) élet titka a boldogság, azaz a boldog apácák sokkal tovább élnek. Legyünk akkor most mind apácák??? Mi van azokkal, akik nem akarnak? Mi van azokkal, akik hajlanának rá, de már lecsúsztak róla… például azért, mert férfiak? 🙂 A megnyugató hír az, hogy a fiatalkori pozitív életszemlélet hosszú éveket tehet hozzá az élethez – mindenkinél! Nem főnyeremény ez? Nemcsak hogy hosszú az az élet, de még ráadásul örömteli is! Az örök élet titka és az apácák részletei…
Először is azért, mert írni jó. Szeretem azt az érzést, ahogyan a gondolat, érzés, élmény betűvé formálódik… és közben át is alakul. Olyan, mintha aztán önálló életre kelne. Pinokkió vagy Gólem jut eszembe, aztán meg a Varázsceruza – vajon mosolyog-e ez az életre kelt figura, vagy inkább nyelvet nyújt?
Aztán meg azért is írok, mert szeretnélek inspirálni és provokálni.
Szeretném, ha hidat tudnál építeni saját legmélyebb vágyaid és megélt valóságod közé. Szeretném, ha egyre teljesebben élnél. Szeretném, ha kipróbálnál valami újat. Szeretném, ha tudnál jóízűen nevetni. Szeretném, ha azt éreznéd, hogy szeretsz és szeretnek. Szeretném, ha otthonos lenne számodra a világ. Ezt mind szeretném. Persze helyetted nem léphetem meg azt, amit Neked kell. Amit tenni tudok az az, hogy írok és gondolok Rád így távolból is…
Írásom nem lekerekített, fényesre polírozott végső kinyilatkoztatás, nem akarom és nem is tudhatom senkinek megmondani a tutit. Honnan is tudhatnám?
Az írott szó annyit ér, amennyire az Benned életté válik. Majd elválik, mivé válik.
Fontos döntéseknél nem csak azt érdemes megnézni, hogy az adott választás mekkora nyereséggel jár, hanem azt is, hogy az esetleges alternatívák nyeresége milyen. Lehet, hogy triviálisan hangzik, de mintha mégsem csinálnánk… Hufnágel Pisti és a luxusbunda esete.
Egy kedves bécsi ismerősöm csinos, középkorú nő. Szálfaegyenes tartásával, méltóságteljes lépéseivel, szép vonásaival, ápolt külsejével már önmagában is elég feltűnő jelenség lenne. De emellett szembeötlő az is, hogy milyen igényesen és választékosan öltözik. Elegáns és egyben divatos is, és minden ruhája kiemeli nádszál derekát, formás csípőjét. A kelmék anyaga finom, a szabás egyedi és szinte alig látni kétszer ugyanazt rajta. Jártam nála egyszer látogatóban. Egy nagy házban élnek a férjével, ahol olyan „gardróbszekrénye” van, ami egy egész szoba: itt körbe lehet járni és így lehet kiválasztani az aznapra való öltözetet. Nyilvánvalóan számára a megjelenése egy kreatív önkifejezés, és ebben sok öröme telik. Biztosan szeret vásárolni és szereti az idejét azzal tölteni, hogy a külsejét szépíti, a megjelenését megalkotja. Talán még ennél is jobban élvezi mások elismerő tekintetét. Innen nézve tehát jól dönt: fontos neki, örömet szerez neki, tehát csinálja. De vajon megfontolta-e, hogy nincs-e más, ami ennél nagyobb örömöt adhatna?
Egy férfi példa lehetne itt mondjuk az, ha valaki sokat túlórázik azért, 
hogy megvehessen magának egy jó márkájú autót. Biztosan nagyon fogja élvezni azt, amikor benne ül… De vajon végiggondolta-e férfi hősünk azt, hogy mi lett volna, ha másra költi a pénzét, vagy ha mással tölti az idejét? Nem lett volna egy másik olyan stratégia, ami összességében több örömöt adott-e volna? A kutatások szerint hajlamosak vagyunk arra, hogy a „dolgok” értékét túlbecsüljük az élményekkel szemben… így a megszerzésükkel is sokkal több időt töltünk, mint az nekünk magunknak jó lenne. Mi lenne ha…? A feláldozott haszon részletei…
Te mennyire vagy átlagos? …abban, hogy mivel töltöd az idődet? A Központi Statisztikai Hivatal kiszámolta, hogy mi a Nagy Magyar Átlag.
Az Átlagmagyarnak naponta négy és fél óra szabadideje van (az alváson, evésen, tisztálkodáson túl). Leginkább tévézni szeret, 
ezzel tölt két és háromnegyed órát. Háromnegyed órát szán társasági életre, 20 percet olvas, és 15 percet sportol.
Átlagmagyar persze nincs. Az efféle átlagba ugyanis mindenki beleszámít (a nevezőben), azok is, akik egyáltalán tesznek ilyesmiket, azaz eszük ágában sincs tévézni, társasági életet élni, olvasni vagy sportolni.
A Képernyőmagyar (a népesség 88%-a) pár perc híján 3 órát ül képernyő (tévé vagy számítógép) előtt szabadidejében. Ez a legfontosabb elfoglaltsága… vagy legalábbis ezt csinálja a leghosszabban.
Az Internetmagyar (12%) átlag napi másfél órát lóg a hálón szabadidejében. Átlagmagyar átlagnapja részletei…
A film Junggal, Freuddal, az ő kapcsolatukkal, no és a pszichoanalízis születésével kecsegtet. A filmet látva azonban úgy tűnik, hogy a cím inkább a filmet döntően uraló szerelmi szálra utal, a „könnyed” szado-mazo szexre (amibe senki nem hal bele). “Sex sells”, azaz szexszel el lehet adni egy filmet, míg a pszichoanalízis bugyrainak taglalásával bizonyosan kevéssé sikerülne… de azért egy mélyebb jellemrajz annyira jó lett volna!
The Dangerous Method (Eine dunkle Begierde), 2011
Rendező: David Cronenberg
Író: John Kerr
Forgatókönyvíró: Christopher Hampton
Szereplők: Michael Fassbender, Keira Knightley, Viggo Mortensen
Magyar premier: 2012. március 8.
A film után csalódottan álltam fel. A veszélyes vágy. Cronenberg filmje részletei…