Interjú a rólunk.at ausztriai magyar magazinban
A teljes cikk a rólunk.at oldalán olvasható
Horváth Nóra interjúja
Lelkes Orsolya társadalomkutató közgazdász és coach, pszichológiai tanácsadó, aki azt kutatja, hogy e két világ – a közjó és az egyéni boldogulás – hogyan tudja egymást erősíteni.
Lelkes Orsolya Budapestről 2005-ben költözött Bécsbe, ahol a European Centre for Social Welfare Policy and Research nevű, az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez kapcsolódó kormányközi szervezetnél kezdett dolgozni, mint boldogságkutató. A “Lelkes coaching” integrált módszertan megteremtője. Ez a virágzó élet megteremtésében kínál segítséget egyéneknek, munkahelyi team-eknek.
Rólunk: Pszichodráma és coaching csoportjaidat az elmúlt években főként magyarul vezetted. Eddig három másfél évig tartó csoportot vezettél, számos rövidebb folyamat mellett. A bécsi magyarok esetében vannak olyan szituációk, helyzetgyakorlatok, ahol kimondottan számítana ez a szelekciós hatás?
Lelkes Orsolya: A csoporttagok örömmel dolgoznak együtt a saját anyanyelvükön bécsi magyarokkal egy csoportban, ez természetessé és könnyeddé teszi a kapcsolódást. A csoportvezetőként segítem a megfelelő csoportnormák kialakítását is, hogy a résztvevők biztonságban érezhessék magukat, barátságosan és egymást inspirálva tudjanak együtt dolgozni. A folyamat elején felmerülnek olyan témák is, mint a nyelvi nehézségek, de később az elmélyültebb belső munka során már inkább egyetemes kérdések merülnek fel, mint amilyen az, hogy hova tartozom a világban, hogyan tudok értékalkotó munkát végezni, és mit kezdjek az ismétlődő nehéz helyzetekkel az életemben. A csoportos közösségi munka különleges értéke, hogy jól tudják a résztvevők egymást segíteni és inspirálni. Fejlődik emellett a társas kapcsolati készségtár, az empátia, az együttműködési képesség – ami a csoporton túli életre is jótékony hatással van.. A dramatikus technikák segítségével segítem a résztvevőket abban, hogy rátekintsenek, mi az, ami gátolja őket és mi az, ami segíthet nekik a fejlődésben.
Foglalkoztam sokat pozitív pszichológiával, ami jellemzően az egyéni boldogulást vizsgálja, és ezen túl fontosnak tartom a rendszerszemléletet, amit a családterápiában, coaching–ban és pszichodramatikus rendszerállítás során tanultam. A csoportfoglalkozásokon dolgozunk azzal a kérdéssel, hogy mit jelenthet számunkra a ‘jó élet’ fogalma. Erre a válasz részben egyéni és egyedi, de közben szorosan összefügg a körülöttünk lévő rendszerekkel. Ilyen élő rendszer a Föld is. Foglalkoztat az utóbbi években a klímakérdés is és az, hogy hogyan tudok a megoldáshoz aktívan hozzájárulni.
R.: Ha jól értem, a környezetvédelmet az egyén szintjén kezded el kibontani és a mindennapi életben alkalmazni?
L. O.: Nem szeretem a környezetvédelem szót. A ‘védelem’ kifejezés számomra egy háborús helyzetet feltételez, ahol a környezetet magunkon kívülállónak tekintjük, mintha mi nem lennénk a világ részei. Szerintem a ‘jó élet’ azt jelenti, hogy hogyan tudunk harmóniában éni a Földdel, éppúgy, mint saját magunkkal és másokkal is. Az ökológiai egyensúly fogalmát ezért jobban szeretem. Társadalomkutatóként pedig vannak elképzeléseim arra vonatkozóan, hogy hogyan működhetne egy élhetőbb társadalom.
R.: Rengeteg embert foglalkoztat mostanában ez a kérdés. Tudnál erre a rendszerre egy gyakorlati példát mondani?
L. O.: Alapítottam a közvetlen lakókörnyezetemben egy bevásárló közösséget, ami egy önszerveződő közösségi kezdeményezés. Vásárlókként közvetlenül az élelmiszert megtermelő helyi gazdákkal vesszük fel a kapcsolatot és ezzel rengeteg energiát és csomagolóanyagot tudunk megtakarítani. Főként bio gazdákat keresünk, így van ebben a folyamatban egy szolidaritási elv is és persze nem utolsó sorban ennek az egésznek van egy nagyon fontos közösségépítő szerepe is. A közösségbe való tartozás nagyon fontos élmény a mentális jóllét szempontjából. , azt érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, tartozunk valahová, illetve a hierarchikus társadalmi felépítésnek bizony vannak alternatívái. Szociokratikus alapon működünk, mindannyian tanuljuk és gyakoroljuk a befogadó és egyben hatékony együttműködést.
R.: A pandémia miatti lezárások alatt különösen felértékelődött ezeknek a bevásárló közösségeknek a szerepe. A legtöbb szervezetbe csak várólistára lehet jelentkezni. Hozzátok lehet még csatlakozni?
L. O.: Jelenleg 90 tagunk van és valóban nem mindig lehet csatlakozni, de időnként megnyílik a lehetőség a belépésre az új tagok számára. – Az Ausztriában működő bevásárló közösségeket ez a weboldal listázza: https://foodcoops.at/
R.: A Bristol University Press 2021-ben adta ki angol nyelven a könyvedet, melynek címe: Fenntartható hedonizmus: gyarapodó élet, mely nem árt a Földnek. Mi hívta életre ezt a könyvet?
L. O.: Szerettem volna megvizsgálni azokat a történeteinket a sikerről és a jólétről, amik bár nem feltétlenül tudatosak, mégis meghatározzák, hogy hogyan viselkedünk emberként és hogy milyen intézményeket hozunk létre. A cél az, hogy úgy éljünk sikeres és jó életet, hogy eközben nem ártunk sem saját magunknak sem másnak sem pedig a bolygónak. Az erőforrás túlhasználás, vagyis túlfogyasztás egy létező probléma, ami arról szól, hogy mi emberek több erőforrást veszünk igénybe, mint amennyit a Föld tartósan nyújtani tud. Változásra van szükség. Ezzel kapcsolatban az az általános félelem, hogy ha csökkentjük az anyagi fogyasztásunkat, akkor azzal az életminőségünk is romlik.
Különböző válaszok lehetnek a túlfogyasztás problémájára: van, aki szorong és akár önsanyargatásba is kezd, a másik véglet az, amikor valaki vagy azt mondja magának, hogy nem érdekel, ez az egy életem van és különben is kicsi vagyok ahhoz, hogy befolyásoljam a dolgok menetét. Létezik azonban egy másik lehetőség is, ahol egyszerre tudunk felelősen és örömtelien élni. Ha kritikusan felülvizsgáljuk és szükség esetén korrigáljuk saját személyes meggyőződésünket a ‘sikerről’ és a ‘jó életről’, akkor nemcsak a saját lelki jóllétünket tudjuk javítani, hanem az ökológiai és társadalmi válság megoldásához is hozzájárulhatunk. Ez igaz egyénekre éppúgy, mint tudatos vezetőkre, cégekre is.
