Fenntartható hedonizmus idézetek – Inspiráció a boldog, fenntartható élethez
Merülj el a Fenntartható hedonizmus legnépszerűbb gondolataiban – idézetek, amelyek segítenek újragondolni a boldogságot, a sikert és a fenntartható élet alapjait.
„Már nem csupán arról van szó, hogy egyre sikeresebbek legyünk. Itt az ideje, hogy megkérdőjelezzük, mit is tekintünk fejlődésnek és sikernek. Eljött az idő, hogy megkérdőjelezzük mindazt, amit adottnak tekintünk magunkban és a környezetünkben. Korunk kihívásai azt kívánják, hogy új stratégiát találjunk a jó élethez, amely egyszerre boldog és nem méregdrága a Földnek sem.” (12.o.)
„„Az élet nehéz” és a „dolgozz keményen” üzeneteket kaptam útravalóul a szülői házból. És én ezeket szem előtt tartva vágtam neki az életnek: kemény munka, fájdalomtűrés, másokért való áldozat. Hamar rájöttem, hogy így az öröm jó eséllyel egészen a túlvilágig várat majd magára." (7.o)
„Bármekkora is legyen a jövőtől való félelem vagy a kétségbeesés, a veszteség gondolata nem indít sokakat változtatásra. Járhatóbb út ennél, ha formáljuk, finomítjuk az örömhöz való viszonyunkat. Egy olyan életstratégiára van szükségünk, ami egyszerre örömteli, nem árt másoknak és nem veszélyezteti a jövőnket a Földön. Ezt nevezem ‘fenntartható hedonizmus’-nak.” (111.o.)
“A játékszabályok megértéséhez, újraalkotásához és a személyes élet sikeréhez tudatosságra és jókora alkotókedvre is szükség van.
Ehhez nem árt, ha segítségül hívjuk tudatos belátásunkat, kritikus gondolkodásunkat. Ezeken túl azonban szükséges az is, hogy kapcsolatba kerüljünk ösztönös késztetéseinkkel. Ebben a felfedezésben lehet segítségünkre a játékos, kíváncsi énünk, amely kész arra, hogy megismerje vágyainkat, késztetéseinket. Itt semmit sem kell magunkból letagadnunk: félelmeinket vagy fájdalmainkat éppúgy felvállalhatjuk, mint erőnket és egyediségünket. Így válik lehetségessé, hogy mindez ne csupán elméleti tudás maradjon, hanem tapasztalattá válhasson.
Ezt a könyvet egy élő könyvnek szánom, hiszen a virágzó életben rejlő „virágzás” maga is élő, természetes. Kívánom, hogy a könyv tudományos része ne maradjon pusztán elmélet, hanem váljék életté! Ha virágzó életet élünk, a magunk egyedi módján, amelyben megfér egymás mellett a szépség ezernyi formája, akkor együtt tesszük a világot gazdaggá és színessé.” (35.o.)
„Arisztotelész szerint a boldogság nem az istenek ajándéka, és nem is a szerencsén múlik, hanem inkább a tudatos cselekvés következménye, azaz olyasvalami, amit az ember maga formálhat.” (29.o.)
„Fejleszthetjük továbbá azt a képességünket, hogy a „nyugvó” élvezetet élvezzük. Ilyenkor azt a pillanatot észleljük és ünnepeljük meg, amikor végre bekövetkezett az, amire vágytunk, elértük a célunkat. Elidőzhetünk ennél az élménynél anélkül, hogy rögtön sietnénk tovább. Nem kell, hogy engedjünk a nyugtalan elménknek, amely talán rögtön azt pásztázza, hogy mi következik.” (135.o.)
„A kísérlet arra mutatott rá, hogy az élvezetkereső cselekvés addig ad jó érzést, ameddig végzik, de nem okoz örömöt hosszú távon, és nem emeli az illető általános jóllétét sem. Ezzel szemben az értékalapú cselekvésnél éppen az ellenkezőjét figyelték meg. Ez ugyan nem volt különösebben kellemes vagy kellemetlen, ameddig végezték, de késleltetve halmozottan hatott az örömérzetre. Talán az is lehet ennek az oka, hogy ekkor értek be a tevékenységek eredményei, például sikeres teljesítmény vagy egy cél elérése formájában.” (151.o.)
„Ezt vallotta Placid atya is. „Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok, kilencvenegy évesen, de hol van a Szovjetunió?”” (152.o.)
„Polányi szerint a „piaci társadalom” nem fenntartható, mert pusztító az emberi természetre, a kapcsolatokra és a természeti környezetre. Mára ez a pusztítás még nyilvánvalóbba vált.
Ma már azt is hozzátehetjük, hogy a piaci logika leértékeli azokat a tevékenységeket, amelyeket nem fizetnek meg, de nélkülözhetetlenek az élet fenntartásához vagy a jó élethez, mint például a gyermeknevelés, az ápolók munkája, a saját táplálékunk termesztése és elkészítése, az önkéntesség, a kreatív foglalatosságok, valamint a családdal és a barátokkal közösen végzett tevékenységek.” (23.o.)
„Visszatérve kiinduló kérdésünkhöz – hogy a fogyasztás önkéntes visszafogása, például ökológiai szempontok miatt, vajon csökkenti-e a boldogságot –, kijelenthetjük, hogy az ókori görög filozófusok szerint inkább több boldogságot, nem pedig kevesebbet eredményez a vágyakhoz való tudatos kapcsolódás, beleértve az önuralmat és a vágyak csökkentését. Ez a tudatos hozzáállás vélhetően csökkenti a szenvedésünket és a bennünk lévő erkölcsi bizonytalanságot is. Ezek az ősi tanítások megjelennek a világvallásokban, de például a tudatos jelenlét kortárs szemléletében is.
Az önuralom nem igényel aszketikus önmegtagadást, sokkal inkább egy arany középutat a túlzó önkényeztetés és az önsanyargatás között. Ezt hirdette Arisztotelész éppúgy, mint Buddha. Ahhoz, hogy a középúthoz szükséges tulajdonságok mestereivé váljunk, kitartó és következetes gyakorlásra van szükség. Ezen az ösvényen egyre jobban megismerjük a vágyaink és sóvárgásaink természetét, akárcsak a belőlük származó szenvedést és örömöt. Ennek fontos feltétele, hogy magunkat a közösség és a nagyobb világ részeként érzékeljük: vágyaink és élvezeteink másokra is hatással vannak, és akár szenvedést is okozhatnak nekik.” (132.o.)