„Nagyon gyorsan eltelt az idő. A „szokásos” coach eszköztárat vártam – mi a célom, témám, amivel jöttem. Egyikről sem esett szó, mégis közelebb kerültem a célomhoz. Igazából az érzés révén. Különösen hasznos volt, ahogy a beszélgetés energiáját Orsi irányította a kérdésekkel.  Én már nem is emlékeztem, mit mondtam, de ő folyamatosan visszacsatolt. Ami különösen hasznos volt: nem beszéltem az engem foglalkoztató témáról, és mégis teljesen kikristályosodott az út. Az egész beszélgetés alatt éreztem, hogy 100% figyelmet kapok tőle. Minden szavamra figyelt, mondatokkal korábban elhangzott gondolataimat szó szerint tudta idézni. Teljes biztonságban éreztem magam, a külvilágot kizárva – Orsi tökéletes légkört teremtett. Úgy irányította a beszélgetést, hogy észre sem vettem, hogy irányít. Volt egy pillanat, amit lehet, hogy csak én éreztem: teljesen egymásra hangolódva ültünk (inkább Orsi teljesen rám hangolódva).”

„Életem komoly fordulatot vett és ezt köszönhetem neked és nektek. Randevúm volt és lesz, ugyanazzal a hölggyel, és már egészen más találkozni. Kölcsönösséget élek meg, örömöt, tiszteletet, elfogadást.“

“Köszönöm a szép estet, a nyílt, őszinte, mély jelenlétet és a sok nevetést! ”

“Jó társaság, szakmai kompetencia és jó élmények.”

„Orsi empátiájával és a képszerű megoldásokkal olyan új felismerésekhez juttatott el, amik áttörést jelentettek a témámban. Megláttam, hogy „a mocsárban és a sziklákon is nő virág” – sokkal több lehetőségem van, mint a coaching ülés előtt gondoltam volna.”

„Meglepett, hogy mennyire erős érzelmeket váltott ki bennem a beszélgetés. A coach alkalmazkodott az időigényemhez, engedett metaforákat használnom a saját magam módján. Nagyon hálás vagyok a beszélgetésért, mert valami nagyon fontos dologról gondolkodtunk.”

„Nagyon tetszett, hogy Orsi a testi kifejezésre, a térbeli rendezésre is hangsúlyt tett! „Kitenni’ a problémákat tárgyakra, térbeli viszonyokra sokat segít a megértésben, és engem például a fejben morfondírozás állapotából egy cselekvőbb állapotba visz. Kiemelkedő volt ez a coaching! Köszönöm!”

„Rá tudtam látni azokra az erőforrásokra, amik vannak. Megteremtődött az az érzés, hogy ezeken az erőforrásokon tud maradni a figyelmem, és az aktuális problémában – mint egy mocsáron – nem kell elmerülni! Vagyis van cél és vannak szilárd „lépőkövek”.”

“Elmélázva gondolok vissza azokra a szombatokra, amelyekről az az érzésem, mintha minden alkalommal meleg fűtött napok lettek volna. Nagyon hiányzik az a létezés, amiben ott részünk volt. Kilépni a mindennapokból, és érdek nélkül segíteni egymást. Nagyjából egy éve voltunk abban a kicsit furcsa házban is, amiről meg az jut elsőként eszembe, ahogy a reggeli ébresztő gyakorlatnál melegített a napfény. Nem is tudom, megköszöntem-e, hogy attól kezdve hónapról hónapra követtétek a babavárásomat és anyává érésemet, és vigyáztatok rám. És még talán azért is annyira jelentőségteljes nekem ez a közös folyamat, mert életem egy fénytelen pontján  (november volt talán?) volt az első pszichodráma napunk, és életem egy fényes és jelentőségteljes pontján (bár január vége volt, két héttel a szülés előtt) zártuk le az utolsót. Nekem így lett kerek egész. Átvezető út valamiből valami egészen másba.”

“Nekem hol egy kandalló előtti habos kakaós kora este, hol egy pezsdítő citromos jeges limonádé jut eszembe, ha a foglalkozásokra gondolok. Hihetetlen érzés volt úgy lezárni a pszichodrámát és búcsúzni tőletek, hogy megoszthattam veletek a babavárásomat. Most pedig már aktív anyuka vagyok! Gyönyörű és új szerep, sok feladattal és olykor drámával is.  Emesével való barátságunkèrt én is hálás vagyok. A közösen megélt anyaság még közelebb hozott minket, de ehhez elengedhetetlen alap volt mindaz, amit együtt, veletek éltünk át/meg a pszichodrámás alkalmakon. Sok-sok köszönet!”

“Kíváncsian vártam, hogy mit is takarhat valójában a pszichodráma fogalma. Interneten böngészve számomra nem derült ki, hogy pontosan milyen is lehet egy ilyen találkozó. Így volt ez jól! Hiszen jobb volt átélni, mint csak olvasni róla vagy mástól hallani, mert ez nagyrészt önmagadról szól! Köszönöm, megint tanultam valamit, amiből erőt lehet meríteni!”

“Ez egy társas-játék, olyan játék, ahol aki mer, az nyer. Aki el mer játszani önmaga és mások gondolataival, aki szereti az interakciós élményeket, aki szeret csönben szemlélődni, az ne hagyja ki. Elgondoltat, láttat, megismertet.”