Édesapám naplója

Sokszor vágytam apám figyelmére, és jobban vágytam azt, mint ahogyan ő adni tudta. Aztán egy napon rájöttem, hogy osztozunk ebben a vágyban, azaz ő éppen úgy figyelemre vágyik, mint én…. és hogy éppen ez a vágya olyan sürgető, hogy meggátolja abban, hogy érzékeny legyen az én vágyamra. És akkor felötlött bennem, hogy megajándékozom őt a figyelmemmel, és ezt úgy teszem meg, ahogyan arra sosem számított. Új lesz, ez az egy biztos…

Egy naplót írtam, egy képzeletbeli naplót. Egyes szám első személyben írtam, mintha ő beszélne magáról. A születése napján kezdődött, és mint ahogyan azt egy napló általában teszi, konkrét dátumokkal ellátott bejegyzésekkel folytatódott.

Beleírtam szinte valamennyi történetet, amit csak tőle hallottam és amit fel tudtam idézni. És beleírtam azt is, amit nem hallottam, de amit sejtettem: az érzéseket, hangulatokat, rezdüléseket. Úgy próbáltam írni, ahogyan ő beszélne ezekről, ha tudna róluk beszélni. Belebújtam a bőrébe. Beleírtam azt is, amire nem is emlékezhetett és amiről nem is beszélhetett. A születés élményével kezdődött, az aznapra vonatkozó bejegyzéssel: „Nagyon fájt. Nehezen kapok levegőt, és különös zajok vesznek körül. Az egyetlen ismerős anyám szívhangja, de az is olyan messziről hallatszik.” Aztán folytatódott az anyai közelséggel, a testvérekkel, a szeretetteljes közelséggel és a rivalizálással, aztán a háború alatti apró örömökkel és végletes félelmekkel, a Rozi kecskével, aki tejével megmentette a családot, a sörgyár óvó pincéjében talált keserű-édes csokoládékészletekkel, Édesapám naplója részletei…

Anna: “Négy dolog, ami miatt számomra fontos és izgalmas a pszichodráma”

Anna okos, absztrakt gondolkodású nő, aki szereti a számokat, az elméleteket és a rendszeralkotó gondolkodást. Arról mesél, hogy ő az „agyalás”-tól, a jó baráti problémamegoldó beszélgetésektől hogyan jutott el egy másfajta felfedező útra, ahol a problémákra figyelés helyett már a felfedezésnek, a változtatásnak van helye, és ahol egyre inkább lehetőségként látja életét. Beszél arról is, hogy szerinte mi is a „kollektív bölcsesség”. Négy pontban teszi mindezt – hűen magához.

Elég absztrakt gondolkodású ember vagyok, aki szeret mindent pontosan megérteni. Itt tapasztaltam meg először, hogy a cselekvésnek mennyivel nagyobb ereje lehet, mint a beszédnek, az “agyalásnak”. Arra tanított, hogy a testtel is lehet gondolkodni, a gesztusokkal, az akcióval.    

Számomra a problémamegoldásban is új utat jelentett. Korábban ismerős volt az a helyzet – mint legtöbbünknek -, hogy az embert valami bántja, valahol elakadt, valamit döntenie kéne, és erről bizalmasan beszélget egy baráttal, rokonnal, vagy egyéb, lelkileg közelálló emberrel. Anna: “Négy dolog, ami miatt számomra fontos és izgalmas a pszichodráma” részletei…

Útikalauz újonnan érkezőknek

Wilkommen in Österreich! Az új helyed lehetőség. Most aztán rajtad áll, hogy mivel töltöd ki a kialakult űrt, ahol nincsenek ott a megszokott rokonok, barátok, üzletfelek, és ahol nincsenek ott a megszokott helyek sem. De te igen. És ez az útikalauz. És a törülköző – amit persze nem dobsz be, mert annál sokkal fontosabb az neked. Jól jöhet útközben.

1)      Igyál egy pohár vizet! A csapból. Mert az jó.

2)      Mutatkozz be a szomszédaidnak! Ha mód van rá, igyatok meg együtt egy pohár bort vagy Almdudlert!

3)      Szerezz térképet és útikönyvet! Jó tudni, hova érkeztél.

4)      Van biciklis térkép is, ingyen, a városházától vagy a neten, ha biciklis vagy. Ha pedig még nem vagy, és nem ellentétes az értékrendeddel, legyél. Az itt könnyen megy – nekem ez a személyes tapasztalatom.

5)      Fedezd fel a környéket! Ne mindig ugyanazon az útvonalon menj haza, és engedj olykor teret a természetes kíváncsiságodnak.  Útikalauz újonnan érkezőknek részletei…

A csoportos önismeret módszertanáról

Csoportban

A csoportban eleinte 10-15 ismeretlen emberrel találkozol. Idővel azonban a mélyülő bizalom révén egy támogató közegre lelsz, akikkel egyre szívesebben osztod meg érzéseidet, nehézségeidet, kételyeidet. Rájössz, hogy mindezekkel nem vagy egyedül. Megtapasztalod, milyen is támogatást kapni – milyen érzés azt elfogadni -, és milyen támogatást tudni adni. Megtapasztalod, hogy milyen az, amikor elfogadnak, nem akarnak neked kéretlen tanácsot adni vagy jobban tudni helyetted, hogy mi a dolgod.

A csoportban tényleges kapcsolatokat, interakciókat élsz meg (azaz nem csak beszélsz róluk négyszemközt egy barátnővel vagy egy terapeutával). A csoportban tükörre lelsz, hiszen az itt megtapasztalt működésed visszajelzést ad a külső kapcsolódásaidról is: amint bent, úgy kint. Ezért az itt lezajló változások a csoporton kívüli kapcsolataidra is nagy hatással lesznek.

Nem lehet önmagadra elszigetelten tekinteni, hiszen társas rendszerekben létezel, mint például a család. A csoporttagok által lehetőség van ezek megjelenítésére és a kapcsolati rendszer korrekciójára is.

… de mégis saját tempóban

Saját ritmusod szerint haladhatsz. Ha óvatos araszoló vagy, akkor úgy, ha „bátran bele a közepébe”, akkor úgy. A csoportos önismeret módszertanáról részletei…