Átlagmagyar átlagnapja

Te mennyire vagy átlagos? …abban, hogy mivel töltöd az idődet? A Központi Statisztikai Hivatal kiszámolta, hogy mi a Nagy Magyar Átlag.

Az Átlagmagyarnak naponta négy és fél óra szabadideje van (az alváson, evésen, tisztálkodáson túl). Leginkább tévézni szeret, ezzel tölt két és háromnegyed órát. Háromnegyed órát szán társasági életre, 20 percet olvas, és 15 percet sportol.

Átlagmagyar persze nincs. Az efféle átlagba ugyanis mindenki beleszámít (a nevezőben), azok is, akik egyáltalán tesznek ilyesmiket, azaz eszük ágában sincs tévézni, társasági életet élni, olvasni vagy sportolni.

A Képernyőmagyar (a népesség 88%-a) pár perc híján 3 órát ül képernyő (tévé vagy számítógép) előtt szabadidejében. Ez a legfontosabb elfoglaltsága… vagy legalábbis ezt csinálja a leghosszabban.

Az Internetmagyar (12%) átlag napi másfél órát lóg a hálón szabadidejében. Átlagmagyar átlagnapja részletei…

Onnan indulj, ahol vagy

Ha messzire is vágysz, csak onnan tudsz indulni, ahol vagy. Ha Vele szeretnél útnak indulni, akkor lesz közös az utazás, ha találkoztok az elején.

Egy friss, nyári élményem, hogy egy esküvőn hárman beszélgetünk, körben állva. Éppen arról mesélek két barátomnak, hogy milyen új élményem volt egy tánc során. Odalép egy rég nem látott ismerős, és félbeszakítva a beszélgetést, félig hátat fordítva a többieknek, hozzám fordul: „Hogy vagy, Orsi? Mesélj magadról!” Nem tudtam mást válaszolni, minthogy „éppen ezt teszem”. Nehéz volt utána újra felvenni a fonalat… Onnan indulj, ahol vagy részletei…

Önismeret = önzés?

Egy sikeres ember vajon miért akarna lelki nyavalyákon szüttyögni? Nem inkább cselekedni kell? Aztán meg nem önzés az önismereti “vacakolás”, ahelyett, hogy inkább másokra figyelnénk? A gonosz királynőt az ő ” Tükröm-tükröm…”-je  végtelenül aljas dolgokra indítja.

Vajon ha magammal foglalkozom, akkor ez nem éppen a magamba fordulás jele? Az önismeret több, mint egyszerűen csak magammal foglalkozás. Ez utóbbi sokszor a már ezerszer jól ismert gondolatkörök újbóli végigjárását jelenti: múltbéli, vagy vágyakat, álmokat játszó jövőbeli „videók” újrajátszását. Legtöbbünknek vannak ilyenek. Olyannyira, hogy ezek akár ki is töltik a teret, és kevés hely marad arra, hogy észrevegyük a jelenben kínálkozó szépséget, lehetőséget, azaz éppen azt, ami sorsfordító lehetne.

Önismeret = önzés? részletei…

A meghasonlott szerető

Nevethetnénk is éppen rajta, és talán éppen azért nevetünk is, mert annyira fájdalmas és nehéz. Milyen is az, amikor az ember épp legfontosabb pillanataiból kilép, nincs jelen, nem tud jelen lenni, és az élmény érintetlenül elsuhan mellette? Sajnos a jelenetet nem lehet visszapörgetni. És mennyivel szörnyűbb, ha ráadásul ez újra meg újra így zajlik. Vajon van-e élet a halál előtt?

Alvy Singernek nagyon drukkoltam. Talán mert Woody Allen játssza, és talán mert egy iparkodó negyvenéves, aki középerős életközépi válságát éli. Jön a szerelem… jön a nő… és aztán a legintimebb pillanatban el is megy. De nem úgy. Sajnos. Intim pillanat, még vörös izzó is kerül az éjjeli lámpába. Annie pedig kilép belőle. A teste ugyan ott marad, de ez talán annál is rosszabb. „Lelke” viszont kiül a székre, onnan figyel. Rajzolni támad kedve. És Alvy észreveszi őt, sőt, mondhatjuk, emberszámba is veszi… de hol van itt már a szerelmes együttlét intimitása? Hát, annak lőttek. Marad a humor, a nevetés, a filmes merítkezés az abszurdba. A meghasonlott szerető részletei…