Boldog-boldogtalan: a közpolitika szerepe

happinessA közpolitika törődjön elsősorban a boldogtalanokkal. Egyrészt, mert rossz nekik és egy „jóléti állam“ feladata a szenvedés enyhítése (etikai szempont), másrészt pedig nagyon sokba kerül ez a költségvetésnek (hatékonysági szempont). A boldogság megtalálásáért pedig elsősorban mi – egyének és közösségeink – tudunk a legtöbbet tenni. Érvek és saját kutatások.
Boldog-boldogtalan: a közpolitika szerepe részletei…

Minden ember egy sziget – de van, aki még inkább. Magány-statisztika

Tízből egy ember magányos Európa szerte. Magyarország éllovas, de csak a társas találkozások hiányát illetően. Magány és életkor. Magány és boldogtalanság. Saját elemzés a European Social Survey alapján.

Átlagosan tízből egy ember magányos Európa szerte (26 ország átlagában). 9% érzi magányosnak magát, 11% gondolja azt, hogy nincs senki, akivel személyes dolgait meg tudná beszélni (“nincs barátja” az ábrában). 11% pedig elszigetelve él, azaz soha vagy ritkábban, mint havonta találkozik társas céllal barátokkal, rokonokkal vagy kollégákkal. (Ez utóbbiba nem számít bele a munka vagy más kötelességteljesítés közbeni találkozás.) Minden ember egy sziget – de van, aki még inkább. Magány-statisztika részletei…

Emlékeimben élek

Úgy tűnik, van egy Emlékező Énünk, ami uralni tudja jelenünket is, olyannyira, hogy még el is rabolhatja tőlünk azt. Így vagyunk összerakva emberként…

Mennyire vagy elégedett a mai napoddal? Mit mondanál, mennyire voltál ma boldog úgy összességében? Vajon mire gondolsz, amikor erre a kérdésre válaszolsz? Összesíted-e a nap jó és rossz élményeit? Vagy valami más a döntő? Úgy tűnik, hogy létezik egy egyetemes emberi mintázat, hogy hogyan értékeljük saját boldogságunkat. És a válasz rejtélyes módon a “más a döntő”. Daniel Kahneman, közgazdasági Nobel díjas pszichológus (!) és kollégái, aztán pszichológusok armadája kutatta ezt a kérdést és jutott hasonló következtetésre. Emlékeimben élek részletei…

Boldogság: a génekbe kódolva?

A boldogság egy része örökletes, azaz genetikai alapú. A kutatások szerint a boldogság szintjének az eltérését harmad- vagy felerészben magyarázzák genetikus tényezők. Több gén együttes hatásáról van szó, de egy friss kutatás közvetlen kapcsolatot mutatott ki a szerotonin anyagcseréjét és felvételét szabályozó gén és a boldogság között. Vannak tehát született vesztesek és született nyertesek? Nem ilyen egyszerű, hiszen a körülmények és a személyes hozzáállás szerepe is legalább ilyen fontos. Boldogság: a génekbe kódolva? részletei…

Az örök élet titka és az apácák

Egy apáca-vizsgálat szerint az örök (értsd: hosszúúú) élet titka a boldogság, azaz a boldog apácák sokkal tovább élnek. Legyünk akkor most mind apácák??? Mi van azokkal, akik nem akarnak? Mi van azokkal, akik hajlanának rá, de már lecsúsztak róla… például azért, mert férfiak? 🙂 A megnyugató hír az, hogy a fiatalkori pozitív életszemlélet hosszú éveket tehet hozzá az élethez – mindenkinél! Nem főnyeremény ez? Nemcsak hogy hosszú az az élet, de még ráadásul örömteli is! Az örök élet titka és az apácák részletei…

Mi lenne ha…? A feláldozott haszon

Fontos döntéseknél nem csak azt érdemes megnézni, hogy az adott választás mekkora nyereséggel jár, hanem azt is, hogy az esetleges alternatívák nyeresége milyen. Lehet, hogy triviálisan hangzik, de mintha mégsem csinálnánk… Hufnágel Pisti és a luxusbunda esete.

Egy kedves bécsi ismerősöm csinos, középkorú nő. Szálfaegyenes tartásával, méltóságteljes lépéseivel, szép vonásaival, ápolt külsejével már önmagában is elég feltűnő jelenség lenne. De emellett szembeötlő az is, hogy milyen igényesen és választékosan öltözik. Elegáns és egyben divatos is, és minden ruhája kiemeli nádszál derekát, formás csípőjét. A kelmék anyaga finom, a szabás egyedi és szinte alig látni kétszer ugyanazt rajta. Jártam nála egyszer látogatóban. Egy nagy házban élnek a férjével, ahol olyan „gardróbszekrénye” van, ami egy egész szoba: itt körbe lehet járni és így lehet kiválasztani az aznapra való öltözetet. Nyilvánvalóan számára a megjelenése egy kreatív önkifejezés, és ebben sok öröme telik. Biztosan szeret vásárolni és szereti az idejét azzal tölteni, hogy a külsejét szépíti, a megjelenését megalkotja. Talán még ennél is jobban élvezi mások elismerő tekintetét. Innen nézve tehát jól dönt: fontos neki, örömet szerez neki, tehát csinálja. De vajon megfontolta-e, hogy nincs-e más, ami ennél nagyobb örömöt adhatna?

Egy férfi példa lehetne itt mondjuk az, ha valaki sokat túlórázik azért, hogy megvehessen magának egy jó márkájú autót. Biztosan nagyon fogja élvezni azt, amikor benne ül… De vajon végiggondolta-e férfi hősünk azt, hogy mi lett volna, ha másra költi a pénzét, vagy ha mással tölti az idejét? Nem lett volna egy másik olyan stratégia, ami összességében több örömöt adott-e volna? A kutatások szerint hajlamosak vagyunk arra, hogy a „dolgok” értékét túlbecsüljük az élményekkel szemben… így a megszerzésükkel is sokkal több időt töltünk, mint az nekünk magunknak jó lenne. Mi lenne ha…? A feláldozott haszon részletei…