Csoportban
A csoportban eleinte 10-15 ismeretlen emberrel találkozol. Idővel azonban a mélyülő bizalom révén egy támogató közegre lelsz, akikkel egyre szívesebben osztod meg érzéseidet, nehézségeidet, kételyeidet. Rájössz, hogy mindezekkel nem vagy egyedül. Megtapasztalod, milyen is támogatást kapni – milyen érzés azt elfogadni -, és milyen támogatást tudni adni. Megtapasztalod, hogy milyen az, amikor elfogadnak, nem akarnak neked kéretlen tanácsot adni vagy jobban tudni helyetted, hogy mi a dolgod.
A csoportban tényleges kapcsolatokat, interakciókat élsz meg (azaz nem csak beszélsz róluk négyszemközt egy barátnővel vagy egy terapeutával). A csoportban tükörre lelsz, hiszen az itt megtapasztalt működésed visszajelzést ad a külső kapcsolódásaidról is: amint bent, úgy kint. Ezért az itt lezajló változások a csoporton kívüli kapcsolataidra is nagy hatással lesznek.
Nem lehet önmagadra elszigetelten tekinteni, hiszen társas rendszerekben létezel, mint például a család. A csoporttagok által lehetőség van ezek megjelenítésére és a kapcsolati rendszer korrekciójára is.
… de mégis saját tempóban
Saját ritmusod szerint haladhatsz. Ha óvatos araszoló vagy, akkor úgy, ha „bátran bele a közepébe”, akkor úgy.
Cselekvés központúan
Amikor beszélünk magunkról, akkor többnyire ún. kognitív szinten marad az
interpretáció, „magyarázzuk a bizonyítványunkat”, vagy értelmezzük életünk eseményeit. Az igazán lényeges dolgok ugyanakkor nem tudatosak, és többnyire a testünkben tároljuk őket. A testi kifejezéssel, a cselekvéssel ezek a valóságos, mély tartalmak megmozdulnak és egyben változni is tudnak. A dráma színpadán nem kitalált és mesterkélt helyzeteket élsz át, hanem saját magad működését, annak teljes igazságával. Ez a dráma gyakorta vígjáték. Lehetőség van a kísérletezésre, az újfajta lehetőségek megélésére, az örömre és játékra is, egy fokozatos felfedező úton.
Az itt és mostban
Az éppen felmerülő, aktuális érzések, testi érzetek, gondolatok, és csoporttagok interakciója mentén elindulva haladunk affelé, ami most igazán fontos. A múlt csak addig és annyiban fontos, ahogyan a jelenre hat: például ahogyan a jelenbeli működésünket javíthatja egy-egy múltbeli esemény feldolgozása, „korrekciója” vagy ahogyan egy múltbeli élmény pozitív erőforrást jelenthet a mostani kihívások idején.
Szabadon
Rátekintesz arra, hogy hogyan és miként élsz a beléd programozott Sorskönyv szerint, ahol küzdelmeid, szenvedélyeid, választásaid jórészt előre meghatározottak – és segítséget kapsz ahhoz, hogy másképp élj, ha másként szeretnél. Ez a kérdésfeltevés egyben sokszor dimenzióváltás is. Tehát nem csak arról van szó, hogyha mondjuk eddig arra vágytál, hogy mások elismerjék a teljesítményedet és sikeres vezető legyél, akkor ennek a sikernek az eléréséhez kapsz „receptet”, hanem arról is, hogy mélyen megértsd, vajon ez a sikeres vezetői vágy vajon a lelked mélyéből fakad-e valójában, vagy pedig inkább más irányba szeretnél elindulni.
A cél, hogy minél teljesebben tudj élni, minél mélyebben, örömtelibben és szeretően kapcsolódva másokhoz és magadhoz, egy kreatív létezésben. Cél, hogy képes legyél régi helyzetekre új módon reagálni vagy új helyzetekre adekvát (a helyzetnek megfelelő) reakciót tudj adni. A pszichodráma tehát drámajáték, melynek forgatókönyve nem a Sorskönyv, hanem a szabadság, a főszereplő pedig nem Más, hanem Te.
köszöntelek ,örülök hogy ratalaltam ezen oldalra ,becsben elek 2 eve es szeretnek kapcsolatba lepni veletek üdvözletem klaudia
Köszönjük a megkeresést. Ezen belül netán a most induló csoportra gondoltál? Azért gondolom, mert éppen egy ilyesfajta bejegyzéshez írtál. Ha így van, akkor írj a becs.onismeret[kukac]gmail.com címre.