Minden ember egy sziget – de van, aki még inkább. Magány-statisztika

Tízből egy ember magányos Európa szerte. Magyarország éllovas, de csak a társas találkozások hiányát illetően. Magány és életkor. Magány és boldogtalanság. Saját elemzés a European Social Survey alapján.

Átlagosan tízből egy ember magányos Európa szerte (26 ország átlagában). 9% érzi magányosnak magát, 11% gondolja azt, hogy nincs senki, akivel személyes dolgait meg tudná beszélni (“nincs barátja” az ábrában). 11% pedig elszigetelve él, azaz soha vagy ritkábban, mint havonta találkozik társas céllal barátokkal, rokonokkal vagy kollégákkal. (Ez utóbbiba nem számít bele a munka vagy más kötelességteljesítés közbeni találkozás.)

Érdekes módon azonban kicsi az átfedés a mutatók között, azaz azok között, akik egyik vagy másik mércével magányosak. Mindössze a teljes népesség 1% az, aki mindhárom mutató szerint elszigeteltnek tekinthető, azaz magányosnak érzi magát, nincs kivel beszélgetnie és nem is találkozik senkivel kedvtelésből. Összességében azonban a mintában található 50.000 ember egynegyede az, aki egyik vagy másik módon érintett, azaz a mutatóink magányosnak jelzik, így vagy úgy.

A magány arcai tehát egészen más jelenséget takarnak.

Jelentős eltérés van azonban az egyes országok között a magány mutatóiban. Magyarország áll a lista élén, ha a társas találkozások hiányát nézzük. A European Social Survey adatai alapján Magyarországon a népesség harmada soha vagy ritkábban, mint havonta jön össze másokkal társas célból. Nem járunk munka után sörözni a kollégákkal, és sok olyan család van, ahol csak sátoros ünnepeken jön össze a rokonság. Többen érzik magukat magányosnak (11%) mint a legtöbb más országban. Csak Cipruson és Ukrajnában van részarányában több magányos ember, mint nálunk. Hozzánk hasonló szint jellemző például Bulgáriára, Csehországra vagy Oroszországra. Ugyanakkor nem maradunk el más népektől, ha azt nézzük, hogy hányan mondják, hogy nincs közeli barátjuk. Magyarországon 8% állítja, hogy nincs közeli barátja, ami még feleannyi sincs, mint Csehországban vagy Szlovákiában (17%, ill. 18%).

A társas elszigeteltség szorosan összefügg az életkorral Magyarországon csakúgy, mint másutt. Különösen így van ez a személyes társas találkozások esetén. Bár az idősek helyzete a legrosszabb, szembeötlő az, hogy az “érett korúak” között ugrik meg ez a mutató. Míg a 24 alattiaknál szinte elenyésző a magányosan gubbasztók aránya, a 25 évesnél idősebbek egy jelentős része már ritkán mozdul ki otthonról. Részben persze azért is van, mert közülük sokan már családot alapítottak vagy párjukkal élnek együtt. Mégis, meglepő az, hogy minden harmadik 25-64 éves személy csak elvétve (ritkábban, mint havonta) vagy egyáltalán nem találkozik barátokkal, rokonokkal.

Egy érdekesség az alábbi ábrából az, hogy nincs jelentős összefüggés az életkor és aközött, hogy van-e valaki, akivel meg lehet beszélni a személyes dolgokat (“van barátja”). Lehetne ugyan itt méltatni a rokoni, baráti segítséget vagy szociális ellátást is talán, de ezeket az eredményeket befolyásolhatja az is, hogy az idősebbeknek alacsonyabbak az elvárásaik, azaz kevesebb is elég.

A társas elszigeteltségben vannak ugyan nemi különbségek, de lényegesen nagyobb a családi állapot és a társadalmi helyzet szerepe. A házasok ápolják a leginkább a családon kívüli kapcsolataikat és ők azok, akik a legkevésbé érzik magukat magányosnak. Az alacsony iskolázottságúak és az alacsony jövedelműek között pedig átlagosan nagyobb az elszigeteltek részaránya, mindhárom mutató esetén. A férfiak általában magányosabbak, mint a nők.

Az otthon ülők, társas kapcsolataikat nem ápolók között magasabb a boldogtalanok aránya. Az ábrában a boldogság mérőszáma a megkérdezettek által a saját boldogságukra adott érték egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, azaz mindenki saját maga dönti el, hogy mit jelent számára a nagyon boldogtalan és a nagyon boldog és magát hol helyezi el e két végpont között. Egyértelmű (bár nem determinisztikus) a kapcsolat a boldogság és a magány között.

Hasonló összefüggés figyelhető meg az élettel való elégedettség esetén is: a magányosok (azok akik ritkán vagy egyáltalán nem találkoznak másokkal társas célból) nagyobb eséllyel elégedetlenek az életükkel. Közöttük is vannak olyanok, akik köszönik és teljesen jól vannak, de lényegesen kevesebben.

Nem jó az embernek egyedül.

***

Adatforrás: European Social Survey

Kapcsolódó elemzések:

Lelkes, Orsolya (2012). “Happier and less isolated: internet use in old age”. (October 2012). Working paper.

Lelkes, Orsolya (2011). Vergleichende Analyse der Teilhabechancen in Europa – Social Inclusion in Europe. Bundesministerium für Arbeit und Soziales, Berlin.

Lelkes, Orsolya (2010). “Social participation statistics”. (2010). Statistics Explained. Eurostat.pdf

Lelkes, Orsolya (2010).“Social participation and social isolation” (2010). In: A. B. Atkinson and E. Marlier (eds.). Income and living conditions in Europe. Eurostat Statistical books: Luxembourg: Publications Office of the European Union: 217-240.  pdf

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..